A kutatók szerint a holdi minták egyfajta természetes időkapszulaként szolgálnak, amelyek segíthetnek megérteni a Naprendszer korai anyagáramlási folyamatait és az élethez szükséges kémiai elemek eredetét.
A térképen bolygók, holdak, törpebolygók és kisbolygók terülnek el egymás mellett, mintha csak egy őskontinens részei lennének.
A nappali és éji oldalt elválasztó “határ” is jól látható.
A Challenger-katasztrófa kevésbé ismert, máig részben megmagyarázatlan epizódjai egyszerre tárják fel a technikai hibák láncolatát és az emberi döntések súlyát.
Az Artemis–2 űrrepülésével csaknem 54 év után jutott ember ismét a Hold közelébe.
A kutatók szerint a Vénusz légkörében jelenleg nagyon alacsony a vízgőz aránya, ami arra utal, hogy régebben még lehetett víz a bolygón, de az korán elillant a különleges környezeti adottságai miatt.
Az Orion az első útján visszapattant a légköri belépés közben, és ez bajt okozott.
Az Artemis–2 küldetés egyik legtöbbet emlegetett „főszereplője” váratlanul az Orion kapszula mellékhelyisége lett, ami másodszor is elromlott egy rejtélyes kémiai reakció miatt.
Ebben az időszakban négy magnitúdó körüli fényességet érhet el, ami sötét égen már szabad szemmel is megpillantható.
Az Időkép számolt be róla, hogy több webkamerájuk is elcsípte azt a zölden izzó tűzgömböt, amely közép-európai, azaz magyar idő szerint éjjel 2 óra 21 perckor húzott át a déli égbolton.
Élőben látták a becsapódásokat.